2014. november 23., vasárnap

Az első lecke

 - Te mindig mindenhová korábban érkezel? – kérdeztem némileg számon kérően, mikor megpillantottam, ahogy az üres gyárépület falát támasztja.
Will mosolya elnéző volt, és kissé talán pimasz.
 - Egy úriember sosem késik.
 - Ha úriemberként akarsz viselkedni, rossz helyen jársz.
 - Ha késtem volna – mutatott rá – elmész, és azt mondod, nem vagyok elég elkötelezett.
Nem szívesen ismertem el, hogy van abban valami, amit mond. Talán csak reménykedtem benne, hogyha késik, vagy egyáltalán nem jön el, akkor én is megúszom ezt az egészet.
 - Okostojás – mordultam fel, és nekifeszültem a nehéz vasajtónak, mely végül nyikorogva engedett. A hatalmas épületben már használhatatlanná vált gépek csonkjai porosodtak, és áporodott, dohos szag csapta meg az orrunkat. Magasan a koszos, betört ablakokon tompa fény szűrődött be. A lépteim visszhangozva kongtak a csendben, és egy pillanattal később Will is csatlakozott hozzám. Körbenézett, az arcára gyorsan semleges kifejezést húzott.
 - Szép – jegyezte meg. Hátra pillantottam rá a vállam felett.
 - Ocsmány, de legalább itt nem lát meg senki.
Csibészesen elvigyorodott.
 - Mégis mit nem látnak meg?
A vállamról a földre csúsztattam a táskát, majd megfordultam, és egy hirtelen mozdulattal elkaszáltam a lábait. Nem számított támadásra, háta a következő pillanatban nagyot csattant a hideg betonon, és láttam, hogy minden levegő kiszalad a tüdejéből. Aztán felnyögött és köhögni kezdett. Odasétáltam hozzá, és fölé hajoltam. Mosolyom angyali volt.
 - Azt, hogy péppé verlek.
 - Kedves tőled – hörögte –, hogy ezt nem közönség előtt csinálod.
A kezem nyújtottam neki, és talpra húztam. Adtam neki néhány pillanatot, hogy összeszedje magát, aztán hívogatóan intettem.
 - Üss meg!
A szeme az arcomra rebbent, majd homloka táncokba szaladt.
 - Hogy mit mondtál?
 - Próbálj megütni – ismételtem tagoltan. – Ne aggódj, úgysem fog sikerülni.
 - Nem ütlek meg – rázta a fejét határozottan.
Karba fontam a kezem. Tudtam, hogy nem fogja megtenni, ez is olyan úrifiús hülyeség volt, minthogy hölgyek előtt kinyitjuk az ajtót, és alájuk toljuk a széket.
 - Megállapodtunk, hogy azt fogod tenni, amit mondok – emlékeztettem.
 - De ezt nem.
 - Ez esetben kisétálok innen, és soha többé nem látod sem a Kulcsot, sem engem.
 - Ezt nem teheted!
 - De megteszem, ha nem csinálod azt, amit mondok – feleltem kíméletlenül. – Talán hajlandó is vagyok elhinni, hogy tudsz verekedni, de azt biztosra veszem, hogy nem elég gyorsak a reflexeid, már pedig ez nem csak párharcban lehet hátrányos. Szóval – néztem a szemébe határozottam –, vagy próbálj megütni, vagy menj haza.
Néhány másodpercig farkasszemet néztünk, majd mikor rájött, hogy teljesen komolyan beszélek, felsóhajtott, ökölbe szorította jobb kezét, és fél gőzzel felém lendítette. Az ütésben nem volt sem elég lendület, sem elég erő, ám mikor elkaptam a csuklóját, magam felé rántottam, majd a hátába kerültem, és hátracsavartam a karját, éreztem, hogy megfeszül. A füléhez hajtoltam, és vidáman odasúgtam neki:
 - Mondták már neked, hogy úgy ütsz, mint egy kislány?
Nagy lendülettel kiszabadította magát, hogy egy lépést hátra tántorodtam, és mikor felém fordult, láttam az arcán az elszántságot.
 - Mondták már neked, hogy túlságosan pimasz vagy?
Megvontam a vállam.
 - Állandóan – felé biccentettem. – Újra.



2014. szeptember 15., hétfő

Néhány tény a Mesterkulcsról

Mivel hamarosan - szinte mondhatni a semmiből - megjelenik steampunk kisregény-sorozatom első része, a Mesterkulcs a Főnix Könyvműhelynél, gondoltam írok róla néhány infót. 
Az utóbbi időben párszor már felmerült a kérdés, miért is ilyen rövid, miért nem egy "tisztességes méretű" regény, és honnan is jött ez most nekem ilyen hirtelen.
Tehát jöjjön néhány tény a Mesterkulcsról:

  • eredetileg egy antológiába készült, mint novella, csak mivel általában képtelen vagyok magam maximum tizenöt oldalban kifejezni, a történet kissé túlnőtte magát a kereten
  • kicsit félve küldtem el a kiadónak, mert attól tartottam, a terjedelem miatt esetleg nem teszik bele az antológiába
  • Farkas Zoli nagyjából az első öt oldal után azt mondta, ezt vegyük ki az antológiából, és jelentessük meg külön, mert látott benne fantáziát, én pedig már akkor is több részt terveztem
  • az előzetes tervek szerint decemberben jelent volna meg, de a III. EuroSteamCon jó apropót nyújtott, így a dátum szeptember 27-re módosult 
  • tíz nap alatt írtam meg, mert nagyon belelendültem a történetbe, és nagyon megszerettem Winie karakterét
  • ez a könyv olyan, mint egy tv sorozat pilot epizódja - az érdeklődés felkeltése a célja, nem az, hogy azonnal minden kérdésre és problémára választ találjon
  • a világ, a körítés, a karakterek mind-mind az újabb és újabb részekkel együtt fognak kibontakozni
  • mivel epizodikus felbontású, mindegyik rész egy fő téma körül fog bonyolódni, mellette pedig fut a háttér, megismerjük a szereplőket, stb.
  • eddig az első három rész cselekménye van meg a fejecskémben
  • egyelőre nem tudom még, hány részes lesz, de sok-sok lehetőséget látok a világban és a karakterekben
  • a második rész címe Tolvajbecsület, míg a harmadiké A hóhér kötele lesz
  • a Tolvajbecsület már íródik, és a tervek szerint november végére fog megjelenni
  • a Mesterkulcs egy kisregény, ebből kifolyólag... nos... kicsi
  • és igen, a többi rész is kisregény lesz
A fülszöveg, és az eddig elkészült recenziók linkje is megtalálható a felső menüsorban, értelemszerűen a Mesterkulcs fülecske alatt.

A III. EuroSteamConon velem is találkozhattok majd, ahol talán felolvasok, meg dedikálok is - a program még alakulóban van -, a könyvet pedig kedvezményesen vásárolhatjátok meg. (Hogy mennyi kedvezménnyel, azt egyelőre nem tudom).

A regény ára az utolsó infóim szerint: 1280 Ft.